Egy érdekes cikket olvastam a vikingek hagyományos esküvőjéről. Néhány dolgon még én is meglepődtem. Kiemeltem néhányat, érdemes elolvasni.
A viking kultúrában a női egyenjogúság érvényesült, ami a korai középkor más társadalmaival szemben, biztosította a nők szexuális egyenlőségét,tisztességes bánásmódját, és tiszteletét.
Különböző szertartásokkal kérték őseik és isteneik áldását.
Hosszú, akár hónapokig tartó megbeszéléseket folytattak, mielőtt hivatalosan is elfogadták a házasság feltételeit. A tárgyalások kezdetekor a vőlegény családja, valamint a törvényes küldöttek együttesen határozták meg a menyasszonyi hozományt, a vőlegény rendelkezésre álló pénzügyi értékeit, az esküvő dátumát, és nem utolsó sorban megvitatták a vőlegény szüleinek szánt esküvői ajándékot. A legtöbb ünnepséget nagyjából csak egy év elteltével tudták megtartani.
A menyegzőket hagyományosan csak pénteken tarthatták meg, amely az északi kultúrában Frigga nevéhez kapcsolódik. Így adóztak tisztelettel Frigga istennő előtt, akit magáról a péntekről neveztek el.
Az időjárásra is oda kellett figyelni, így akár három évig is vártak a ceremóniára. A frigyek általában egy hétig tartottak.
Fontos szempontok közé tartozott a megfelelő szállás, valamint az az ünnepség időtartamára elegendő étel és ital beszerzése, valamennyi vendég számára. És a ceremónia részeként a menyasszonynak és a vőlegénynek egy speciális sört kellett főznie.
Az esküvőig a viking menyasszonyt és vőlegényt elkülönítették egymástól. Ezzel mindketten szimbolikusan lezárták a korábbi életüket, mielőtt az új, közös jövő felé léptek. A ifjú ara szüzességét természetesen a házastársának tartogatta, és ez idő alatt felkészült az asszonyi létre is.
A lányt ezért a házasság előtt megfosztották régi ruháitól és mindentől, ami a korábbi életét és a hajadonságát szimbolizálta. Ilyen volt például a kransen, a skandináv lányok aranyozott fejpántja, amely a szüzesség jelképe, és amit az esküvő alatt felváltott a menyasszonyi korona. A kransent amúgy a lakodalom után eltették a menyasszony jövőbeli lányának.
A visszavonulás során az ifjú ara megtisztította magát egy korabeli fürdőszobának kialakított helyiségben. A kádba forró köveket és nyírfa gallyakat tettek, a helyiséget forró gőzzel töltötték meg, ami elindította az izzadást, és amely szimbolikusan lemosta a menyasszonyról leánykori állapotát. Miután a menyasszony végzett a fürdővel, tetőtől talpig hideg vízbe merült, ezzel azonban nem csupán lezárta a pólusokat, hanem befejezte a megtisztulási folyamatot is. Az előkészületek során a nőket az anyjuk, a már férjezett nővéreik és más házas női rokonok és barátok segítették.
A viking menyasszonyokhoz hasonlóan a vőlegények is szimbolikus szertartásokon vettek részt a házasságkötés előtt. Ezeken az ifjú férj mellett az édesapa, a nős fiútestvérek és a többi, már házasságban élő barátok vettek részt.
Annak érdekében, hogy a viking férjjelöltek lezárják az agglegény életüket, egy rituális kard-ünnepséget tartottak. Ez a szertartás valójában a vőlegény szimbolikus temetését jelentette, aki azt a feladatot kapta, hogy meglelje ősei kardját. A fegyver megszerzéséhez azonban sírba kellett szállnia: a szertartás során fiúként lépett a halottak világába és onnan férfiként született újjá. Miután a vőlegény megszerezte a kardot – a menyasszonyhoz hasonlóan – a fürdőkádban végezte el a megtisztítási folyamatot az esküvőre, miközben a család férfi tagjaitól kapott jótanácsokat a férji kötelezettségekhez és az apasági feladatokhoz.
Az ünnepség helyszínére érkezve aztán a vőlegény eltorlaszolta az ajtót a belépni szándékozó menyasszony előtt, de csak azért, hogy felajánlhassa neki a segítségét. A férj segített ugyanis hitvesének botlás nélkül áthaladni a küszöbön, aki ezzel befejezte szimbolikus utazását a lánylétből a házasságba.
A boldogság reményében az ifjú pár együtt itta meg a menyasszony-sört a lakodalomban. Egyesülésüket ez törvényesítette. A sör általában mézes alapú, erjesztett ital volt. Az esküvő ráadásul csak akkor folytatódhatott, ha a szerelmespár legalább egy hónapra elegendő mennyiségű mézsört halmozott fel, és ezt a hatalmas mennyiséget a a mézeshetek idején el kellett fogyasztaniuk. Ergo, szinte egy teljes hónapig előírás-szerűen, részegen ünnepeltek.
A ceremónia, az ünnepség és a lakodalom után az esküvő utolsó mozzanataként a fiatal párt a násznép a menyasszonyi ágyba kísérte. A sejtelmes fáklyafényben az akkori szokásoknak megfelelően legalább hatan követték a párost, egészen az ágyig. Itt végignézték a teljes szexuális aktust, hogy így legyenek tanúi a házasság beteljesedésének. Erre azért volt szükség, hogy ne legyen kétséges a házasság érvényessége, és elegendő tanút biztosítsanak a később felmerülő, esetleges jogvitákhoz.
forrás: Origo
